Sosai Oyama 1923. július 27-én született Hyung Yee Choi néven délkelet-Koreában, egy Wa-Ryongri Yong-ch-myonchul Na Do nevű faluban. A Yangban klánhoz tartozva, arisztokrata családból származott. A meglehetősen jómódú családnak nagy vidéki birtoka volt, sőt, a családfő Kinje elöljárói tisztét is betöltötte.Oyama nagyon erős testfelépítésű gyerek volt. Apja Mandzsúriába küldte nővére férjéhez aki gazdag földbirtokos volt. A birtokon sok idénymunkás dolgozott, akik minden tavasszal nagy ünnepséget tartottak, aminek része volt a shirun-viadal is.

A shirun a birkózás koreai változata. A verseny győztese egy hatalmas termetű ember volt, akit mindenki ünnepelt, kivéve egy Lee nevű kis termetű idősebb kínait. Lee nem ivott nem dohányzott csöndes természetű nagy munkabírású ember volt. A shirun-bajnok provokálta Lee-t. Néhány másodperccel később a shirun-bajnok a földön feküdt az arcán és szabálytalanul lélegzett. Mellette Lee állt közömbös arccal.

A kilenc éves Hyung Yee Choi-re nagy hatást tettek a látottak. Lee egy koreai harcművészetet gyakorolt, aminek a neve chabee. Hetekig járt Lee nyomába, hogy a tanítványa lehessen. Végül Lee engedett, de esküt kellett tennie, hogy tudását nem használja nyomós ok nélkül.

Tizenhárom éves korában apja Szöulba küldte továbbtanulni. Zabolátlan természete miatt többször bajba került. Ezt amúgy nyugodt természetű apja nehezen tolerálta...akárcsak a szöuli rendőrség. Elolvasta Otto von Bismark (1815-1898) porosz kancellár, későbbi német császár életrajzát. Bismark filozófiája nagy hatást gyakorolt rá. Elhatározta, hogy ő lesz a kelet Bismarkja. 1938-ban 15 évesen egy gyyorsan változó világba csöppent. Japán hadban állt Kínával, Korea pedig megszállás alatt volt. Mint a legtöbb fiatal, Hyung Yee is pilóta szeretett volna lenni. Vége lett a biztonságos gyermekéveknek. Hosszú időn keresztül kereste helyét, egy gyorsan változó embertelen világban. Önmagát kereső Hyuing végül találkozott az Oyama családdal, kik Tokio külvárosában éltek.

Oyamáek is koreai származásúak voltak. Szokás volt a bevándorlók körében, hogy japán nevet vettek fel az érvényesülés érdekében. Így lett Hyung Yee, Masutatsu Oyama. A család két fia Shigeru és Yasuhiko Oyama lettek az első tanítványai, és később fontos tisztséget töltöttek be a Kyokushin szervezetben. A fiatal Oyama a harcművészet oktatásáról híres Takusoku egyetemen kezdett judot és ökölvívást tanulni.

Oyamát honfitársai kétes szindikátusokba vonták be. Ezek a védelmi pénzek és a feketepiac bevételeiből nagyon jól éltek. Együttműködése az alvilággal rossz irányba terelték őt. Számtalanszor összetűzött az amerikai katonákkal. Csak a katonai rendőrség tudta megfékezni. Egy alkalommal egy másik japánnal került összetűzésbe, aki verekedés közben gyakran kést használt. De Oyama védett és ütött. A támadó meghalt mielőtt földet ért volna. Szerencsére több tanúja volt az esetnek. A bíróság fölmentette, de őt nagyon tragikusan érintette ez az esemény. Egy dolog valakit megverni, de megölni egészen más. Oyama nem tudott szabadulni ennek a hatásától. A megszállók tilalma ellenére újra kezdték az edzéseket Soval. Mestere tanításának hatására ráébredt mit adhat neki a karate és ez valódi életcélt, jelenthet számára.

1946-ban megpróbált önálló dojot nyitni, de néhány hónap múlva be kellett zárni. Oyama meglátogatta Eiji Yoshikawát és Shiro Okazit, hogy a buddhizmust tanulmányozza. Yoshikawa írta a leghíresebb japán regényt a "Musashi"-t. Ez a könyv a leghíresebb szamuráj Miyamoto Musashi életéről szól. Ez lett Oyama kedvenc olvasmánya. Nem sokkal később - mestere tanácsára - elhagyta Tokiót. A Minobu hegyen levő buddhista-kolostorban szigorú napirendet írtak elő számára, ami az edzésen kívül favágásból, vízhordásból és egyéb házimunkából állt. Oyana úgy érezte túl kevés ideje, marad az edzésre, ezért három hónap múlva visszatért Tokióba. Kevéssel ezután részt vett a háború utáni első Összjapán Karatebajnokságon, amit meg is nyert. Ugyanebben az évben vonták vissza a harcművészetek tilalmát az amerikaiak. Az ezt követő évben feleségül vette Chiyako Fujimakit. Házasságukból három lány született.

Ebben az évben egy liberális politikus Senchihiro Ozawa személyében támogatóra talált. Együtt döntöttek úgy, hogy 1000 napos - 3 éves - edzést terveznek Oyama számára. Tanítványával Yashiroval felment a Kyoshumi-hegyre. A hegynek szellemi értéke is volt. Itt alapította a Nichiren vallást, Nichiren Shonin 1253-ban. A Seijoji templom, ahol Nichiren elmélkedett, ma is áll. Itt egy kunyhót építettek, ahol nem volt villany se gáz. Kemény edzéssel töltötték az időt, de a magány kezdett egyre nyomasztóbbá válni. Oyama jól tűrte ezt az életmódot ellentétben tanítványával, aki egy éjszaka megszökött. Az egyedüllét arra ösztönözte, hogy még keményebben eddzen. Egyetlen kapcsolata külvilággal a havonkénti élelmiszer-utánpótlással érkező barátja volt. Az eredetileg három évesre tervezett hegyi élet helyett másfél év után abba kellett hagynia ezt az életmódot, mert nem érkezett több pénz a támogatójától. Elhatározta megvalósítja egy régi tervét, a bikák elleni pusztakezes küzdelmet. A tateyamai vágóhídon próbálkozott először. Első alkalommal betörte egy bika koponyáját, de az nem halt meg azonnal. Másodszor a bika csak térdre rogyott, de egyébként sértetlen maradt. Valaki azt javasolta, hogy törje le a bika szarvát. Ez néhány kisérlet után sikerült is. Ekkor huszonhat éves. Híre egyre nő. Testőrként dolgozik a koreai követségen, majd oktató lesz az US. Army több bázisán. Újra elkezdi a judo edzéseket. Négy évig edzett a Sone dojoban, és megszerezte a 4. dant. 1952-ben körutazást tett Amerikában, bemutatót tartott Kanadában, Mexikóban, Kubában. Három profi birkózót (pankrátort) győzött le, összesen 270 különböző harcossal küzdött meg. Tíz hónap múlva híres emberként tért vissza Japánba. Egy filmes barátja felajánlotta, hogy felveszi küzdelmét a bikával. A küzdelemre a tengerparton került sor. Hosszas fárasztó harc során végül letörte a bika szarvát de nem ölte meg.

Mejiroban nyitott egy szabadtéri dojót. Első segítője Kenji Masushima volt. A kezdetleges körülmények ellenére háromszáz tanítványa volt. Összegezte minden technikai tapasztalatát, és edzésmódszereit. Csatlakozott hozzájuk oktatóként Eiji Yasuda is. Újabb meghívást kapott, hogy vegyen részt egy bemutató körúton Amerikában. A körút megszakadt miután egy bika mindkét szarvát letörte, az állatvédők heves tiltakozásának hatására a hatóságok betiltották a bemutatókat. A szabadtéri dojo megnyitása után két évvel egyre nagyobb szükség volt egy valódi dojóra. Sikerült találnia egy termet Tokió egyik negyedében Ikebukuroban. Masami Ishibasi és Ken Minamoto a segítői. Ők tartották az edzéseket Oyama távollétében. Kemény edzéseket tartottak, emiatt nagy volt a lemorzsolódás a tanítványok között. Sokaknak nem volt karateruhája, ezért saját készítésű ruhában vagy judo-giben edzettek. Azzal a céllal, hogy többet megtudjon az ázsiai harcművészetekről Oyama Dél-Kelet Ázsiába utazott. Járt Okinaván, Hong-Kongban, Jáván, Thaiföldön. Hong-Kongban találkozott egy kínai mesterrel, akinek a technikái kör mentén mozogtak. Oyama átvette ezt. A kyokushin karate technikái körökre és pontokra épülnek. Később az új technikákat sikerrel alkalmazta egy thai-box harcos ellen.

A Kyokushin szervezet egy szertartás keretében született a Mitsumine hegyen. A Kyokushin név jelentése: "Egyesülés a legvégső igazsággal". Ezt a három kanjit egy kalligráfia mester, Haramotoki írta le, és felkerült a dogi-kabát bal oldalára. A másik kyokushin szimbólum a Kanku, az égvizsgáló meditációs kéztartás.

Oyama karatéjának már volt neve és szervezete. Bobby Lowe - egy Amerikában élő kínai mester segítségével létrehozták az első dojót Japánon kívül.

1994. április 26-án elment közülünk, de tanítása és szellemisége továbbra is köztünk él. Sírja Tokióban található.

"OSU No Seishin!"

"Soha ne add fel!"